2013. június 10., hétfő

Mottó helyett


Nem olyan régiben megkérdezte egy ismerősöm, hogyhogy még "él" a blogom, hiszen már nincs is pelenkásom. De még lehet, vágtam rá rögtön, gondolkodás nélkül. Ahogy elköszöntem tőle, elkezdtem tovább morfondírozni a dolgon, és rájöttem hogy a célom a bloggal már rég nem csak az, hogy különféle pelenkafajtákat mutassak be olyanoknak, akik még csak most kacérkodnak a gondolattal, hogy belevágjanak a mosható pelusozásba, hanem hogy egy kicsit tágabban értelmezve mutassak alternatívát a mindennapi életvitelhez azoknak, akik fogékonyak erre. Az utóbbi három évben ugyanis a moshatózás, mint fogalom hál'istennek már beférkőzött a fejekbe, és habár még mindig vannak olyanok, akik ismeretlenül is ellenzik, a családok már nyitottak rájuk. Mindazzal együtt, amivel kéz a kézben járnak: a műanyag- és vegyszermentes, pénztárcakímélő öko szemlélettel, aminek a mosható pelenka egy igen fontos részterülete. Ezzel indítjuk el ugyanis gyermekünket a tudatosság útján. Nem éri meg tehát kikerülni.

Ezzel kapcsolatban épp a múlt héten keveredtem vérre menő vitába - akaratomon kívül - az egyik helyi baba-mama klub FB oldalán. A csoport szerkesztője ugyanis jó szándékú kezdeményezésként lehetővé tette, hogy akik érdeklődnek a moshatók iránt, azok jelezzék, és egy megbeszélt időpontban ÉN szívesen tartok egy kis bemutatót nekik. (Egyébként tényleg szoktam bemutatókat tartani, de csak olyanoknak, akiket valóban érdekel a dolog :)) Kedves gesztus volt a felvetés, csak kár, hogy engem nem kérdezett meg előtte... Én már csak akkor láttam meg a felhívást, mikorra vagy 10-en nemtetszésüket fejezték ki ezzel kapcsolatban. Mert minek ez, mikor olyan kényelmes az eldobható, nincs nekünk időnk erre és egyebek, na meg a kedvencem, mennyi vizet pazarolnak el erre! 

Nem szokásom vagy célom senkit győzködni, de csípőből olyan orbitális baromságokat írtak le a kedves anyukák, hogy azok mellett már nem mehettem el szó nélkül. Próbáltam finoman célozgatni rá, hogy korrekt módon a másik fél is hallgattassék meg, mielőtt végkövetkeztetünk, arra azonban nem számítottam, hogy össznépi letámadást fogok kapni olyanoktól, akiknek alapszinten sincs fogalmuk, milyen is a mai mosható pelenka. Pedig a kérdés nem is nekik szólt... És ahelyett, hogy legalább törekednének rá, hogy legyen fogalmuk a témáról, amihez hozzá szólnak, zsigerből lebeszélnek róla másokat is. Akik talán helyettük is fogékonyak lennének rá. Ehelyett évtizedes, a reklámok sugallta szlogenek, átlátszó kifogások és tévhitek cikáztak szerte az éterben, és amikor próbáltam helyre tenni a dolgokat, még én kaptam admin figyelmeztetést. A vége az lett, hogy az ismerősöm, aki feltette a kérdést, törölte az egész posztot, mielőtt még a jól bejáratott csapata darabokra hullik egy ilyen banális kérdés miatt. Sajnálom, hogy ez lett a dologból, bár ha megkérdezett volna előre, nem engedtem volna egy ilyen - ezek szerint - provokatívnak minősülő kérdést feltenni. A dolog végkimenetele ugyanis nem volt kérdéses.

A szülők többsége ilyen-olyan okokból kifolyólag ugyanis egyáltalán nem mutat érdeklődést a környezetkímélő praktikák, a bio, öko és egyéb jelzésű áruk, valamint a házi szerek iránt, még akkor sem, ha ezekkel bizonyítottan nem terhelik sem a környezetüket, sem a szervezetüket. A pénztárcájukról nem is beszélve. Mintha mindez nem is számítana! Elég megnézni a családok kosarát a nagy áruházakban hónap elején! Tömve van a legkülönfélébb vegyszerekkel, tejterméknek álcázott hormonkoktélokkal, édességekkel, cafatokból készült, szójával feljavított húskészítményekkel, mesterséges illatosítókkal, szagos wc papírral (az meg minek?), csőben termesztett, ízetlen gyümölcsökkel és zöldségekkel, tartósítószerektől hemzsegő, ne adj isten, génkezelt "élelmiszerekkel". Ezt jelenti a nagybevásárlás. Mert a reklámok szerint ezek egészségesek, de legalábbis szükségesek a modern élethez... Pedig saját testükről, valamint gyermekeik egészségéről és jövőképéről van szó! Az tehát, hogy válság van, igaz, csak nem pénzügyileg, hanem mentálisan! Ha ugyanis minden fillér számítana, ahogy sokan mondják, lenne jobb helye is azoknak, mint a vegyi- vagy élelmiszer-ipari konszernek feneketlen zsebe, amit a többség mégis lelkesen töm nap nap után! És aki esetleg mást vall, vagy mer csinálni, azt is magukkal akarják rántani. Ez szépen kirajzolódott a hozzászólásokból!


A trollkodás, a "mindenen kiakadás" már-már össznépi jelenséggé vált. Az emberek csalódottak, ezért önként vállalt tehetetlenségbe menekülnek. Frusztrációjukat pedig hozzászólogatásban és a fennálló rendszer aktív szidásában vezetik le. Ez alól nem kivételek azok sem, akik nem hajlandóak velük, a többséggel tartani. Csak szólok, hogy ezzel épp az ellenkezőjét érik el! Aki érti a csíziót, az úgyis váltott már. A többiek meg egyék meg, amit maguknak főztek! Betegségeket, allergiát, évtizedek múlva aktiválódó hormonális és genetikai károsodást, stb. Ebből mi tudatosan nem kérünk. Inkább keressük a tűt a szénakazalban...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy megosztod a tapasztalataidat!